A bajnokság legutóbbi fordulójában a Békéscsaba II együttesét fogadta csapatunk. A táblázaton elfoglalt helyezések alapján mi, a közelmúlt egymás elleni eredményei alapján a vendégek voltak a találkozó esélyesei. Ezek után talán nem is olyan meglepetés a döntetlen …
Amikor a hatodik helyezett fogadja a sereghajtót, jogos elvárásnak tűnik szurkolói oldalról a kedvencek győzelme. Igen ám, de a viharsarkiak ellen korábban még pontot sem sikerült szereznünk. Aki futballozott valaha, tisztában van vele, akadnak olyan „nem szeretem” ellenfelek, melyek ellen soha, semmi nem sikerül, s az összecsapás mindig fejlógatással ér véget. Hogy ezt a kishitűség, az önbizalomhiány vagy egyéb lelki tényezők okozzák, erre talán a pszichológusok sem tudják a választ.
- Sajnos nem látszott vasárnap, hogy egy, a közvetlen élmezőny mögött tanyázó fogadja az utolsó helyezettet – kezdte értékelését Dorcsák Zoltán. – Sőt, talán még az sem túlzás, hogy örülhetünk a döntetlennek. Az első húsz perc egyértelműen a lila-fehéreké volt, meg is szerezték a vezetést. Innen sikerült felállnunk, domináltunk, s még a szünet előtt fordítottunk. A térfélcserét követően viszont elvesztettük a fonalat. Nem birtokoltuk a labdát, védekezésünk teljesen szétesett. A hajrában, 3-3 után előbb nekünk, majd a viharsarkiaknak volt meccslabdája, de már nem változott az eredmény.
Ami feltűnő, hogy korábban masszív védelmünk az utolsó két meccsen hét gólt kapott …
- Valóban, nem jellemző ránk, hogy ennyiszer beveszik a kapunkat. A Hatvan ellen magával a védekezésünkkel nem volt baj, ott a rögzített játékhelyzetek okozták a vesztünket. A Békéscsaba II ellen ugyan egyetlen gólt sem kaptunk pontrúgás után, viszont most a csapatvédekezésünk nem volt rendben. Arról már nem is beszélve, három rúgott góllal illik megnyerni a meccset hazai pályán.
Hogy örüljünk vagy bánkódjunk a döntetlen miatt, mindenki döntse el maga, de … De legalább pontot szereztünk a csabaiak ellen, amire korábban még nem volt példa …