Nem mindegy, hogy szerezzük a pontot …

A bajnokság hétvégi, tizenegyedik fordulójában csapatunk idegenben 2-2-re végzett a DVTK II ellen. A pontszerzésről, a látottakról vezetőedzőnket faggattuk.

– Ha azt nézem, hogy vendégként pontot szereztünk egy közvetlen riválisunktól, akár még örülhetnénk is – kezdte értékelését Dorcsák Zoltán. – Ha viszont belegondolok, hogy mi vezettünk 2-0-ra, s onnan engedtük kicsúszni a kezünkből a meccset, nem felhőtlen az örömöm. Nem mindegy, hogy én egyenlítek vagy én engedem egyenlíteni az ellenfelemet. Az első félidei játékunk rendben volt, vezettünk, majd a szünet után gyorsan növeltük is előnyünket. Sajnos azonban ki se örülhettük magunkat a 0-2 miatt, máris szépítettek a hazaiak, s attól kezdve teljesen beszorítottak a kapunk elé. Nem tudtuk megtartani a labdát elől, nem tudtuk kihozni hátulról, óriási nyomás nehezedett a hátsó alakzatra. Tajti Bence bravúrjaival egészen a hajráig tartottuk az eredményt, de aztán jött egy rövidzárlat, s egyenlítettek vendéglátóink. Az igazán fájó az az egészben, hogy tudtuk, életveszélyesek a pontrúgásaik, igyekeztünk is felkészülni belőle. Megvoltak a kiosztások, mégis egy ilyen szituációt követően lett egál. És ami miatt van hiányérzetem, a 84. percben nekünk volt meccslabdánk, ha belőjük a ziccert, nyerünk és három ponttal a zsebünkben jövünk haza.

Minek köszönhetőek ezek a visszatérő rövidzárlatok?

– Egyértelműen a koncentráció hiányában látom ezeket a kihagyásokat, fiataljainknak a jelek szerint még mindig szokniuk kell a harmadosztályt. Az utolsó négy meccs alapján úgy néz ki, kezdünk kiegyenesedni, szereztünk hét pontot, de ez könnyen lehetett volna akár tizenkettő is, hiszen a Sényő ellen a 81. percben még vezettünk, végül pont nélkül maradtunk, majd most a DVTK II ellen szintén a 81. percig vezettünk, végül döntetlenre végeztünk. Kár ezekért az elhullajtott pontokért …

Csapatunk a hétvégén a listavezető Putnok együttesét fogadja Tiszafüreden.