Amint vezetőedzőnk éves összefoglalójának harmadik részéből kiderült, számos felejthetetlen pillanatot szerzett csapatunk az elmúlt bajnoki esztendőben. Az éremnek azonban két oldala van, a szép emlékek mellett akadtak olyan meccsek is, melyeket jobb lenne elfelejteni …
- Ha nem is elfelejteni szeretném, de mindenképpen tanulságos összecsapást játszottunk Putnokon – elevenítette fel a második fordulóban történteket Dorcsák Zoltán. – Óriási győzelmet arattunk a nyitányon a Sényő ellen, s feldobott hangulatban utaztunk a borsodi folytatásra. Végig rendben is volt a játékunk, ám mikor elhittük, hogy megvan az egy pont, a 93.(!) percben kikaptunk. Nem esett jól, nagyon nem …
Az őszi idényben nyolcszor szenvedtünk vereséget, abból hétszer egy góllal kaptunk ki …
- Erre büszkék is vagyunk, hiszen azt bizonyítja, hogy mindenkit sikerült megizzasztanunk. Ugyanakkor azzal a nyolcadikkal nem tudunk elszámolni. Na azt szeretném elfelejteni. A tizedik fordulóban Tiszaújvárosba utaztunk. Kimondottan jó passzban voltunk, három győzelem és egy döntetlen után léptünk pályára az akkor éppen rossz formában lévő hazaiak ellen. Aztán egy rémálom első félidőt produkáltunk, bő fél óra alatt három gólt kaptunk, a vége pedig négy sima lett. Ma sem tudom az okát a rossz játékunknak, hiszen a következő három meccsen megint jó teljesítményt nyújtottunk.
Tavasszal viszont kétszer is nagy pofonba futottunk bele.
- A DVTK II elleni 1-5 még magyarázható is lenne, hiszen az volt az a találkozó, ahol a kapusunk, Ladányi Patrik centert játszott, mert a betegségek miatt nem voltunk tizenegyen. Biztos vagyok benne, ha van még egy egészséges játékosunk, más lett volna az összkép. A ceglédi 5-0-ra viszont nincs mentség. És még számunkra volt hízelgő a végeredmény … Mindent egybevetve azonban úgy gondolom, újoncként kihoztuk magunkból a maximumot, nincs okunk a búslakodásra.
Csapatunk szakmai stábja, illetve játékosaink jelenleg nyári pihenőjüket töltik, a felkészülést június 21-én kezdjük Tiszafüreden.