A kapusok után ezúttal csapatunk őszi védőmunkájáról faggattuk vezetőedzőnket.
– Úgy gondolom, fura kettősség jellemezte csapatvédekezésünket – kezdte a válaszadást Dorcsák Zoltán. – Míg az első négy helyezett ellen lejátszott öt bajnokin (a Tiszaújvárossal már mindkét meccsünket lejátszottuk) összesen egyetlen(!) gólt kapatunk, addig az utolsó három elleni öt összecsapáson (a Füzesabonnyal szemben már mindkét mérkőzésünket letudtuk) 11(!) alkalommal vették be a kapunkat. Ha ehhez hozzáteszem, a Fradi is csupán két gólt szerzett ellenünk a kupameccsen, azt kell mondanom, nem a tudásunkkal, szervezettségünkkel volt baj egyes meccseken, hanem sokkal inkább a koncentrációnkkal.
Az idei évre szerkezetet váltottunk …
– Még a tavasz elején, kényszerből álltunk át a három belső védős szerkezetre, s mivel bejött, nem volt okunk változtatni rajta ősszel sem. Összeállt a Kiss Hunor, Bényei Balázs, Aranyos Mózes hármas, s amikor sérülés, eltiltás miatt változtatnunk kellett, akik a helyükre léptek, Major Martin vagy Dibusz Krisztián ugyanolyan stabil, jó teljesítménnyel rukkoltak ki.
Mennyire sikerült megtalálni az egyensúlyt a csapatvédekezés, illetve támadás között?
– Nem volt egyszerű feladat, s keressük az okokat, hogy a gyengébb ellenfelekkel szemben miért is borult fel az egyensúly, mikor a szezon nagy részén működött a rendszerünk. Mindentől függetlenül, ettől rosszabb szezonunk soha ne legyen.
