Vezetőedzőnk évértékelőjének előző részét ott fejeztük be, hogy bár a mutatott játékban nem kezdtük rosszul a szezont, a harmadik fordulóban lejátszott Salgótarján elleni meccs mindent megváltoztatott.
- Az SBTC ellen hazai pályán elszenvedett 2-1-es vereség után belekerültünk egy olyan negatív spirálba, melyből öt meccsen keresztül nem tudtunk kikecmeregni – folytatta mondandóját Dorcsák Zoltán. – Az az 1-2 mélyen belénk ívódott, s minden előzetes tervünket keresztül húzta. Pedig a folytatásban pont azokkal a csapatokkal találkoztunk, melyeket közvetlen riválisunknak tartottunk. Az SBTC, Hatvan, Újpest II, REAC meccseken összesen egy pontot szereztünk. Ráadásul ehhez még hozzájön, hogy a második helyezett Kisvárda II ellen az utolsó percek 3-2-es vereségéről kikaptunk 4-3-ra, szóval semmi nem akart sikerülni. Ezeken a meccseken kijött minden rutintalanságunk a védelemben. Szinte valamennyi új szerzeményünk az alacsonyabb osztályból érkezett, s időre van szükségük, míg felveszik az NB III ritmusát. Sajnos nem volt a hátsó alakzatban egyetlen olyan játékos sem, aki összefogta volna a fiatalokat, aki vezérszerepet vállalt volna. A sorozatos sikertelenség, a vereségek pedig totálisan elbizonytalanították a gárdát. Hiába értünk el alkalmanként egy, egy biztatóbb eredményt, ezek csak fellángolások voltak.
Amikor stabilak voltunk hátul, elől nem jöttek a gólok, amikor elől ment a játék, hátul hibáztunk bele …
(folyt. köv: hét fordulót kellett várni az első győzelemre)
