Vasárnap igazi érzelmi hullámvasúton érezhették magukat szurkolóink. A gyönyörűen felújított sporttelepünk átadási ceremóniáját követően előbb boldogságot – maradandót alkotni mindig öröm -, a bajnoki meccsen egy óra játék után végtelen szomorúságot – kétgólos hátrányban elég kilátástalannak tűnt a helyzetünk -, majd a lefújáskor büszkeséget érezhettek a lelátón helyet foglalók.
- A nézők számára szerintem kimondottan élvezetes, sok helyzetet, gólokat hozó meccs volt. Mi, a kispadon ülők azért eltekintettünk volna az izgalmaktól … – foglalta össze tömören a látottakról véleményét vezetőedzőnk, Dorcsák Zoltán.
Nem akármilyen gólt kaptunk …
- Az első félidőben jól játszottunk, irányítottuk a meccset, de sajnos nem tudtunk a kapuba találni. Aztán az első félidő hajrájában Kalocsai László megrúgta élete gólját. Ha tizenegyen állunk a kapuban, akkor sem tudtuk volna védeni … Ettől kezdve viszont mintha a pályán sem lettünk volna. A második félidő első negyedórájában megszórhattak volna minket a sényőiek. Kapufát lőttek, sorozatban dolgozták és hagyták ki a helyzeteiket. El kell ismerni, nagyon érett a második góljuk. Cseréltünk, s az új emberek jól szálltak be. Szerencsére gyorsan szépítettünk, ezzel pedig visszajöttünk a meccsbe. Nem csak egyenlítettünk, de akár a győztes gólt is megszerezhettük volna. Igaz, a vendégeknek is megvolt a lehetősége a mindent eldöntő találatra.
Kétgólos hátrányból felállni azért dicséretes teljesítmény.
- Én is így gondolom. Két és fél meccse nem találtunk a kapuba, kétgólos hátrányba kerültünk, s onnan sikerült pontot szereznünk. Számomra ez azt bizonyítja, hogy van tartása a csapatnak. Előbb, utóbb csak megszűnik balszerencse-sorozatunk.
Hogyan tovább?
- A hét végén szünet lesz a bajnokságban, így talán felépülnek sérültjeink a következő meccsre.
Csapatunk legközelebb szeptember 22-én, Salgótarjánban lép pályára.