Felnőtt csapat Labdarúgás

Már az első meccsen dőlt az elképzelés …

Szezonértékelő sorozatunk második részében a védők teljesítményét, pontosabban a védelemben helyet kapók játékát vesszük górcső alá.

  • Sajnos azt kell mondanom, már az augusztus elsejei bajnoki nyitány hetvenedik percében megdőlt az általam elképzelt legerősebb összeállítású hátsó négyes – elevenítette fel az első fordulón történteket vezetőedzőnk, Dorcsák Zoltán. – A felkészülés alatt egészen jól muzsikált a Háda, Mészáros, Fehér, Szövetes négyes, s úgy tűnt, velük sikerül stabilabbá tenni az előző idényben gyengélkedő védelmünket. Kazincbarcikán azonban a második félidőben keresztszalag-szakadást szenvedett Szövetes Krisztián, s ettől kezdve kényszerpályán mozogtunk. És ez nem, hogy jobb lett volna az idő múlásával, hanem egyre rosszabb helyzetbe sodródtunk. Háda Zoli betegség és sérülés miatt csak 12, Mészáros Norbi eltiltás és sérülés miatt 10 meccsen állt a rendelkezésünkre. A legstabilabban Fehér Zsoltra számíthattam, de ő is hagyott ki bajnokikat. Kényszerből Vincze Patriknak, Kalóz Ádámnak és Tomola Patriknak kellett egy sorral hátrébb lépni, de ők nem igazán védők. Volt olyan találkozónk, ahol a ballábas Vincze Patrik játszott jobbhátvédet, Kalóz Ádám a védelem közepén szerepelt, míg Tomola Patrik előszőr kapott helyet balhátvédként.

Ehhez képest nem is igazán lehet panaszunk a hátsó alakzat teljesítményére …

  • Én is így gondolom. Nyolc csapat is több gólt kapott nálunk, azaz bőven a középmezőnyben van a helyünk e tekintetben. Ráadásul, ha leveszem az utolsó fordulóban, a listavezető Barcika ellen kettős emberhátrányban kapott 5, illetve a két “fakó”, a DVTK II és Békéscsaba II ellen kapott 4-4 gólt, akkor még azt is mondhatnám stabil volt hátsó alakzatunk. Tizenhét meccsen 23 gólt kapni nem rossz teljesítményt egy bent maradásért küzdő együttestől.

Azért a vereségek alkalmával sem vertek agyon minket …

  • Az utolsó fordulóban, a Kazincbarcikától elszenvedett 5-1-es vereség nem mérvadó, hiszen több, mint egy órán keresztül kettős emberhátrányban futballoztunk. Ezen kívül egyszer, Tiszaújvárosban kaptunk ki három góllal, az összes többi meccsen partiban voltunk ellenfelünkkel. Nem akarom megmagyarázni az újvárosi 0-3-at, de akkor például Kalóz Ádám sérülése miatt már Tóth Nándi, pályadzőnk, Tóth Tibi és Vincze Patrik alkotta a belső védelmi hármast a második félidőben. És nem játszottak rosszul …

Négy mérkőzésen nem kaptunk gólt …

  • … és négyszer csak egyet, azaz voltak olyan meccseink, amikor kimondottan stabilak voltunk hátul. Mindent egybe vetve úgy gondolom, védelmünket nem érheti szemrehányás, függetlenül attól, hogy kik jutottak szerephez a hátsó alakzatban, minden tőlük telhetőtt elkövettek a siker érdekében. A télen viszont mindenképpen muszáj lesz védőt (is) igazolnunk.

Egy játékosról nem esett szó értékelésünkben: a 34 éves Völgyi Dániel hosszabb kihagyás után, a szezon közben került Tiszafüredre és mindössze kétszer tudott kezdőként pályára lépni.